nah szerencsére megbírtam mozdulni bár egy pöppet izomlázam volt a lábamba meg a csuklyámba. tesin tartottam magamnak külön egy kis átmozgató edzést, azon kívül ma nem csináltam semmit. megnéztem A békés harcos útja című filmet. igen motiváló egy filmre sikeredett, jobbnál jobb idézetekkel teletűzdelve. nagy tisztelője vagyok  Jay –nek, kértem tőle egy kis tanácsot, hogyan tudnék fejleszteni a csontos vállamon, a fekvőtámaszt kézenállásban javasolta a fegyencedzés progressziója szerint.

beszéljünk egy kicsit a gondolataimról. vannak bizonyos emberek akik hirtelen belépnek az életünkbe ott vannak, majd szinte eltűnnek. én két lány osztálytársammal voltam így. az egyikkel 10. év végén lettem jóba, de csak mint haverok. a nyáron kurvasokat beszélgettünk fb-n (hol máshol), aztán ahogy elkezdődött a tanév bumm, mintha kikapcsolták volna.

nos hát a másik. ő más tészta. beleszerettem. de barátja volt. tök jól elvoltunk, mint legjobb fiú-lánybarát, miközben ő tudta h szeretem. még szerelmes jóéjt sms-t is küldtem neki :@ (nemrég olvastam vissza futólag a beszélgetéseinket, jó nagy nyálgép voltam, tök szánalmas, de nembaj, ez is beletartozik a személyiségfejlődésembe). aztán szakított a barátjával, összejött az egyik haverjával. mondanom sem kell, villámokat szórt a szemem, mikor előttem ölelgették egymást. aztán évvége előtt nemsokkal szakítottak. napi szinten beszéltem vele nyáron is. aztán augusztusban vele is megszakadt a kapcsolat. tanévnyitó előtt mit látok üzenőfalon? újra összejött a haverjával (mikor szakítottak már akkor megmondtam hogy újra össze fognak jönni, ő tagadta – így szokott ez lenni). aztán megint szakítottak. most kezdünk megint visszajönni a fiú-lány barátság szintre. néha más csajokkal vagyok, vagy megkér valamelyik hogy masszírozzam meg, olyan mintha valami féltékenység jönne elő belőle, ilyenkor mindig az egyik legjobb haveromhoz megy oda, beleül az ölébe, szerintem szándékosan úgy hogy direkt a szemem előtt legyen. elég feltűnő jelenség ez szóval annyira nem félreérthető. hogy ezzel mi a célja? vagy van egyáltalán célja? lehet csak én vagyok hülye? nem múltak el nyomtalanul az érzések, vagy kezdenek visszajönni? passz….. érdekes az emberi lélek…

amolyan family guy módra: mi bassza a csőröm?  mikor valaki elkezd szedni valamilyen tömegnövelő szert, felfújja magát (jó nem azt mondom hogy nem kell vele dolgozni, abban is kőkemény munka van, elhiszem, de ne nézze le azt aki tisztán edz) és annyit „fejlődik” egy nyár alatt, mint más két év alatt. valami bennem sem működik jól, látom az eredményeimen hogy fejlődök, viszont nőhetnék már valamennyit, például karra nagyon nehezen produkálok fejlődést, pedig pont abban a korban vagyok. vagy lehet még csak az ideg - izom együttműködése fejlődik? majd kiderül, csak türelem türelem....

all natural!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.